Gáztűzhelyek

A gáztűzhely fejlődésének története

Főzés gáztűzhelyen, 1930-as évek. Szerkesztette: Stemlerné Balog Ilona és Jalsovszky Katalin.

A GÁZTŰZHELY TÖRTÉNETE

A gáztűzhely közvetlen őseinek a gázkályhák tekinthetők, amelyek az 1820-as években kerültek piacra. Az érvényes szabadalommal rendelkező készülékek angliai találmányok, ezeknek feltalálása az 1826-ra tehető. A gáztűzhely kivitelezésének ötlete egyébként James Sharp fejéből pattant ki, akinek köszönhetően Angliában létesült az első gáztűzhely-gyár is.

Ám a készülék elterjedése korántsem volt annyira gyors és egyszerű, mint azt elsőre gondolná az ember. Az 1951-ben megrendezett óriási jelentőséggel bíró londoni világkiállításon egyértelműen kiderült, hogy hiába telt már a gáztűzhely sorozatgyártása után másfél évtized, akkor még kevesen ismerték a háztartási gép fogalmát, nemhogy még a konyhájukba vásárolták volna meg az emberek az akkori gáztűzhelyeket.

A befektető üzletembereknek tehát a készülék felfedezését követően több mint 50 évet kellett várniuk, hogy végre a gáztűzhelyek valódi hasznot termeljenek számukra. Ezért csak az 1880-1890-es évekre tehető, hogy a gáztűzhely már valóban üzleti profitot volt képes generálni. Feltehető ugyanakkor a kérdés, hogy vajon miért kellett ilyen hosszú időt várni a befutásra. A válasz a gáztűzhely működéséhez elengedhetetlenül szükséges gáz-csőhálózatában rejlik, amely az európai lakosok számára igen későn vált hozzáférhetővé. Első lépésként ugyanis a csőhálózat kiépítést kellett lebonyolítaniuk, amely azonban viszonylag csak lassú tempóban tudott kiépülni. A zománcozott tűzhelyek ezek után csak a XX. század második évtizedétől kerültek gyártó szalagra, amelyeknek egyik legnagyobb előnye könnyen tisztán tarthatóság volt. A dátumokból könnyen kikövetkeztethető, hogy gáztűzhelyek várva várt népszerűsége az 1900-as évek második felére érte el a csúcspontot